7
Bevezetés
Örömmel adjuk kézbe a Liturgikus könyv második kötetét, amely a
kazuális szolgálatokat, az iktatásokat, a szenteléseket és a
megáldásokat tartalmazza.
Formájára nézve folytatja azt a hagyományt, hogy nem a templomi
istentiszteletek rendjével egy kötetben közli ezeknek a szolgálatoknak
anyagát, hanem külön kötetben, egy egységnek tartva ezeket az
egyházi alkalmakat. Ugyanakkor egyértelmű a Liturgiai Bizottság
álláspontja arról, hogy ezek is istentiszteleti alkalmak – sajátos
jelleggel.
A Liturgikus könyv második kötete is úgy készült, hogy az alkotó
közösség komolyan vette a korábbi Agenda örökségét, tekintettel volt
a jelen kihívásaira, számba vette az elmúlt évtizedekben bekövetkezett
változásokat, figyelt a külföldi testvéregyházak gyakorlatára és a hazai
ökumenére. Így az itt található rendek ráépülnek az eddigi gyakorlatra,
javítják, csiszolják az ismert formákat és eddig használt szövegeket.
Ugyanakkor nyelvi, teológiai és gyakorlati szempontból hozzáadtuk
azokat a változtatásokat, amelyeket indokoltnak és szükségesnek
ítéltünk.
Az esketés és temetés rendje ragaszkodik legjobban az 1963-as
(ill. 1986-os) Agendához. Szövegezésében apró javítások történtek,
kimondhatóság szempontjából néhány korrekciót hajtottunk végre, ill.
a rubrikákba egyértelmű utasítások kerültek, segítve a szolgálat során
jelentkező kérdések és problémák megoldását. A Liturgikus könyv
helyet kaptak az ökumenikus esketési rendek azon részei, amelyek az
evangélikus templomhoz kötődnek (evangélikus-katolikus, ill.
evangélikus-református pár esketése evangélikus templomban).
A temetési rendek fejezetbe felvettük a temetői istentiszteletet,
amely egyházunk jó néhány gyülekezetében elfogadott alkalom.
Természetesen figyelembe lehet venni a helyi szokásokat, de a jó
meder kialakításához szükség van arra, hogy agendáris mintát kapjon
ez szolgálat is.
Bevezetés
8
Javított és kiegészített textuárium segíti a kazuális szolgálatot
végzők igeválasztását. Ezek az ige-gyűjtemények ajánlások, nem
kötelező jellegűek.
A korábbi Agendában találhatóknál részletesebben kidolgozottak a
lelkipásztori szolgálatok rendjei. Ennek kettős indoka van. Az
egyházak
közös tapasztalata szerte a világon, hogy az
életeseményekhez kapcsolódó lelkészi szolgálatok egyre nagyobb
hangsúlyt kapnak. Igény van a személyes gyónás felelevenítésére is.
Ennek rendje segítség lehet a sok tapintatot és nagy koncentrációt
igénylő lelkipásztori szolgálatban.
Az egyre inkább elidegenedő mai társadalomban, amelyben
tabunak számít a halál gondolata is, fontos, hogy az egyház
képviselője ott legyen a távozó mellett, az őt körül vevő családtagok
között. Ezért a haldokló és halott melletti szolgálatok kiemelten
fontossá válhatnak. Ehhez a fejezethez is textuárium társul.
Az egyházi szolgálatba indítás különböző rendje a megszokottól
eltérő fejezetbe rendeződik. Külön részfejezet az Ordináció és a
püspök szolgálatba állítása. A lelkész-avatás és lelkész-szentelés
kifejezések használata különböző körökben és álláspontok szerint
eltér. A Liturgiai Bizottság egyértelműen a lelkész-szentelés kifejezést
tartja helyesnek, hiszen ez az alkalom az Istennek odaszentelt életről
tanúskodik. A szentelés szó eredeti értelmében Isten számára való
elkülönítést jelent: a felszentelendő lelkész erejét, tudását, munkáját,
az egész életét elkülöníti, odaszenteli Isten számára. Mivel a kétféle
fogalom használatában az elmúlt években nem alakult ki konszenzus,
a Liturgiai Bizottság az ősi latin kifejezés használatát ajánlja:
ordináció.
A püspök szolgálatba állítása lényegesen eltér az egyéb
iktatásoktól. A tudatos teológiai döntés hátterében az a meggyőződés
áll, hogy – bár egyházunk nem ismer több ordót –, a püspöki szolgálat
a lelkészi szolgálat sajátos, speciális formája. A püspöknek olyan
egyedi felhatalmazása van, amely semmi más beosztásnál nem
található: az ő joga, felelőssége és kötelessége az ordináció. A püspök
szolgálatba állításának rendje ezt a különleges mandátumot fejezi ki.
Mind az ordinációhoz, mind pedig a püspök szolgálatba
állításának rendjéhez megújult áldóige-gyűjtemény kapcsolódik. Az
Bevezetés
9
eddigi gyűjtemények felülvizsgálatának fő szempontja az volt, hogy
az adott bibliai szakasz ne az új lelkész számára megfogalmazott
tanács, feladat-meghatározás vagy jókívánság legyen, ne is Istennek
szóló előírás, hanem valóban az áldás. Megújult rendet kínál a
második kötet a kiemelt beosztású szolgálattevők – az országos
felügyelő, a teológiai tanár beiktatására. Ezt követi külön
részfejezetekben a lelkészi és nemlelkészi beiktatások sora. Ezek a
mai egyházjogi, és gyakorlati helyzetre szabott módon formálódtak. A
nemlelkészi szolgálattevők iktatására kiemelten figyelt a bizottság
azért, hogy a vállalt tisztséget – az iktatási rend megszövegezése által
is – a beiktatandó testvérek még komolyabban vehessék.
Külön említést érdemel a szolgálattevők búcsúztatása. A Liturgiai
Bizottság a jelzések, megfogalmazott igények, ill. saját tapasztalata
alapján – mivel hazánkban és egyházunkban hiányzik a búcsúzás
kultúrája – jónak látta, hogy a nyugdíjba menő szolgálattevők,
valamint a más szolgálatba továbblépők mandátumának lejártakor
egyházhoz méltó búcsú lehessen, amely lezár a közösség és a
szolgálattevő életében egy szakaszt. Ennek elsősorban hálaadó
karaktere van, de a közös bűnbánat, bűnbocsánat alkalma is lehet.
A második kötet utolsó nagy fejezete a „Használatbavétel,
szentelés és megáldás” címet viseli. A három kifejezés jelzi, hogy
többféle szolgálatról, esetleg más és más súlyú eseményről van szó. A
kimondottan Isten számára odaszánt épületeket, berendezéseket,
felszereléseket felszenteljük. A már felszentelt, de felújított
templomot, vagy épületet, továbbá az egyház sajátos küldetéséhez
tartozó épületeket, intézményeket megáldjuk. Egyéb épületeknél
használatbavételről beszélünk. Az alap azonban mindhárom esetben
az ősi, Pál apostoltól származó tanítás: Isten igéje és imádság szenteli
meg a tőle kapott, és neki odaszánt javakat.
Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyes gyülekezetekben,
egyházmegyékben, bizonyos vidékeken helyi sajátosságokkal lehet és
kell számolni. Természetesen ezek figyelembevételére lehetőség van,
ugyanakkor fontos, hogy az a Liturgikus könyv szellemiségével,
teológiai iránymutatásával, egész egyházunkat reprezentáló egységes
rendjével ne ellenkezzék.
Bevezetés
10
Végezetül emlékeztetjük testvéreinket arra, hogy a Liturgikus
könyv második kötetének ez a kiadása még csupán „null-verzió”, azaz
nem végleges forma. Célja, hogy a gyakorlati használat nyomán
tovább csiszolódjék az anyag, kristályosodjon a teológiai
mondanivaló. Ezért kérjük a szolgálatot végzők kreatív, építő
kritikáját, segítő hozzászólásait, amelyeket a bizottság a végső
anyagban – megfelelő át- és feldolgozás után – meg kíván jeleníteni.
Legyen áldás a szolgálatokon és a szolgálattevőkön.
00_4_Bevezetes.pdf