Az istentiszteleti rend felépítése magyarázatokkal

Az istentiszteleti rend felépítése

magyarázatokkal

Ez a magyarázó írás követi az istentisztelet felépítését. A címszavakat az eredeti
formának megfelelõen, a rubrikákat (a piros betûvel szedett utasításokat) pedig
többnyire teljes terjedelmükben mutatja be, tartalmi és gyakorlati információk -
kal kiegészítve. A [...] zárójel az elhagyható részeket tartalmazza.

I. E

LÕKÉSZÜLET

Az istentisztelet rendje három helyszínt feltételez: oltár, szószék és ambó (olvasópult). Ez
utóbbi elkészítését és használatát a liturgiai bizottság ajánlja.

Az oltárt (oltárasztalt) az egyházi évnek megfelelõ liturgikus színû antependi-
ummal és fehér textil felsõterítõvel terítjük meg. A nyitott – lehetõleg új for dí -
tású –

Szentírást a feszület elé helyezzük, a viaszgyertyákat és az élõ virágot íz -

lé sesen rendezzük el. Sem gyertyatartókkal, sem virágvázákkal ne zsúfoljuk túl
az oltárt! Úrvacsorai istentisztelet esetén a méltó rendben tartott, tiszta és fer -
tõt lenített kelyhet, cibóriumot, paténát és bortartó kancsót esztétikusan úgy
he lyezzük el, hogy a kehely bal oldalán a cibórium, jobb oldalán a bortartó kan -
csó kapjon helyet. A paténát a kehelyre tegyük. A megfelelõ számú (körönként
egy-egy) textil törlõkendõ a kehely mögé kerüljön. A lelkész az istentisztelet
elõtt ellenõrizze az oltár rendjét!
Az ambóra és a szószékre jól olvasható

Szentírást tegyünk ki. A hirdetõ könyv -

nek is az ambón van a helye. A

Liturgikus könyvet (LK) lehetõleg még az isten-

tisztelet elõtt helyezzük el az oltáron.

ARANGOZÁS

BEVONULÁS

A lelkész az összes szolgálattevõvel együtt a sekrestyében imádkozik, majd (a harangozás
alatt) belépnek a templomba. Ekkor a gyülekezet feláll, és csendes imádsággal fogadja a szol-
gálattevõket. Amikor a szolgálók a helyükre mennek, a gyülekezet leül.
Ünnepi alkalmakkor a szolgálattevõk bevonulnak, egyéb esetben – a helyi lehetõségeknek
megfelelõen – egyszerûen a helyükre lépnek, majd leülnek.

A harangozás 3-5 perccel az istentisztelet meghirdetett idõpontja elõtt kez dõd -
jék. A lelkész és a szolgálatban segítõk lehetõleg a fõkapun vonuljanak be, az
is ten tisztelethez illõ méltósággal. Az oltártér elõtt megállva (térdelve) együtt
imád kozzanak – ne csak magukban fohászkodjanak, hanem hal kan együtt kö -
nyö rögjenek.
(Amennyiben ünnepélyes bevonulás van, a harangozás végeztével megszólalhat
az or gona vagy valamilyen más hangszer. A prelúdiumok irodalma gazdagon kí -
nál olyan darabokat, amelyek méltók az istentisztelet megnyitásához és a vasár-
nap meg ünnepléséhez.)

ÖSZÖNTÉS

A lelkész röviden – igével (pl. a heti igével) – köszönti a gyülekezetet. Szükség esetén néhány
mon datban tájékoztatja a gyülekezetet az istentisztelettel kapcsolatos információkról (pl. szól
az egyházi esztendõ vonatkozásairól, az úrvacsora rendjérõl, az istentiszteletet meg ha tá rozó
aktualitásról).

A köszöntés jelzi az egyház, a gyülekezet hívó és fogadó szeretetét. Nem „elõ -
pré dikáció”, nem is hirdetés! Éppen ezért ne legyen terjengõs, hanem igénye-
sen megfogalmazott, az istentisztelet alaphangját megadó néhány gondolat,
ame lyet célszerû egy rövid szentírási idézet köré fûzni. A köszöntés arra is le -
he tõséget ad, hogy az istentiszteletet érintõ legszükségesebb információkat kö -
zöl jük (pl. melyik hitvallást mondjuk, hol térünk el a megszokott formától
stb.).

LÕJÁTÉK

GYÜLEKEZETI ÉNEK

A gyülekezeti éneket megfelelõ orgona- vagy fúvóselõjáték vezetheti be. A gyülekezeti ének le -
het dicséret vagy az egyházi év jellege szerint választott ének.

Mivel a kántori feladat is a liturgikus szolgálathoz kapcsolódik, az igehirdetés -
hez hasonlóan alapos elõkészítést igényel. A kántor 4-5 nappal a szolgálat elõtt
kapja meg az énekszámokat, illetve az istentiszteletre vonatkozó egyéb tájékoz-
tatást! Az ének elõtt csak akkor legyen orgonajáték, ha a kántor képes oda illõ,
az énekhez szorosan kapcsolódó elõjátékot játszani. Egyéb eset ben az éneket
rövid intonáció elõzze meg.

STEN NEVÉNEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA

NVOKÁCIÓ

)

A lelkész az oltárhoz lép, vagy az oltárasztal mögé áll.

[Luther Kis káté-beli javaslata alapján

szabad lehetõség van arra, hogy keresztet vessünk ma -

gunkra. A keresztvetés hitvallás mások és önmagam számára, amellyel megvallom: Krisz tus -
hoz tartozom, meg vagyok jelölve a kereszt jelével. Aki keresztet vet, ne ítélje el azt, aki nem
vet keresztet; aki nem vet keresztet, ne ítélje el azt, aki keresztet vet! Ez a gyülekezetben meg -
felelõ módon tanítható és gyakorolható.]

Az istentisztelet kezdõmondata: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.” Evan gé li -
kus istentisztelet

mindig ezzel a bejelentéssel kezdõdik. Más megfogalmazás,

bõ vítés, „kísérõszöveg” nem használható!
Az „Ámen”-t válaszként minden esetben a gyülekezet mondja, illetve énekli.
A keresztvetés az Úrról tanúskodó jel mások számára, ugyanakkor mi is rászo -
ru lunk, hogy emlékeztessük magunkat: meg vagyok keresztelve, meg vagyok
vált va, õhozzá tartozom.

YÓNÁS

(

BÛNVALLÁS ÉS FELOLDOZÁS

)

A salutatio bibliai hagyományokra épülõ (az 1963-as /1986-os/ Agen dában is – részben vagy
egészben – megtalálható) mondatai használhatók többféle módon is. Úgy, hogy csak a lelkész
köszönt, de úgy is, hogy a gyülekezet válaszol rá. Szentírási értelemben a „lelkeddel” kifejezés
az egész embert jelenti. A párbeszéd összeköti a gyülekezetet és az istentiszteleti szolgálattal
meg bízott lelkészt.

Lelkész:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Gyülekezet:

És a te lelkeddel!

A bûnbánat bevezetéseként gyónási lekciót is felolvashatunk, amelyben – különbözõ tradíció sze -
rint – szerepelhet a tízparancsolat, a parancsolatok kettõs jézusi összefoglalása, az apostoli biz ta -
tás vagy más igeszakasz is. Ott, ahol a lelkész ezt indokoltnak tartja, vagy a gyülekezet igényli,
rövid, bûnbánatra hívó, a kegyelem elfogadására buzdító igehirdetés vagy meditáció is elhan -
goz hat.

Õsi keresztény gyakorlat, hogy az istentisztelet bûnbánattal kezdõdik. Ezért ke -
rült elõre a korábban csak az úrvacsorához kötõdõ, azt közvetlenül megelõzõ
gyó nás és feloldozás.
A bûnvallás és feloldozás nemcsak az úrvacsoravételre készít fel, hanem az Is -
ten igéjének befogadására is. Így az egész gyülekezet (nem csak az, aki úrvacso -
rá zik) részt vesz az istentisztelet kezdetén a „bûnbánati liturgiában”. Ebben a

for mában a gyónás nem csupán az úrvacsora bevezetõ része, hanem megkapja
az istentiszteletben az egész keresztény életre vonatkozó, méltó helyét.
A gyónás bevezetéssel (bûnbánatra felhívás) kezdõdik, majd ezt követõen több -
fé le formában (imádság, csendes könyörgés, kérdés-felelet, párbeszédes forma)
vall hatjuk meg Istennek bûneinket. Ebben segít az apostoli intés, illetve a lel -
ki pásztori biztatás, amely az alkalomhoz illõ lehet. Mivel az LK külön gyó nó
istentiszteleti rendet is tartalmaz, a hosszabb gyónási olvasmányok (lek ci ók)
ott találhatók. (Igény esetén ebben a rendben is felhasználhatók.)

A feloldozás az apostolok Krisztustól kapott mandátuma. Fontos, hogy min den
istentiszteleten utaljunk erre a feloldozásnál! A feloldozás nem áldás, ha nem az
oldó kulcs használata, ezért ennek hirdetésekor a lelkész az egyik ke zét emeli
fel, majd pedig keresztet vet a gyülekezetre. (A keresztet a lelkész – test mére -
té vel arányosan – a homloktól a szívig, a bal válltól a jobb vállig, jobb te nye ré -
nek élével veti.)
A feloldozásnál a kulcsok hatalmából az oldást gyakoroljuk. A gyülekezet tagjai
elõzõleg már megvallották bûneiket az emberek és Isten elõtt. Ezért a kötés ezen
a helyen nem szerepelhet (nem mondhatjuk azt, hogy „…mindazoknak, akik bán -
ják bûneiket”), mivel ez csupán a lelkész hamis lelkiismereti „önbiztosítása” lenne.

Amikor a lelkész szeretné a gyülekezetet felállítani, illetve leültetni (mint ezen
a ponton), több féle eszköz áll rendelkezésére. Tudatos tanítással segítheti a
gyü le kezetet ab ban, hogy otthonosan mozogjon a templomban, ugyanakkor
szo lid kéz mozdulattal vagy más módon is jelezheti, hogy a gyülekezet áll jon fel
vagy üljön le.

II. B

EVEZETÕ RÉSZ

EVEZETÕ ZSOLTÁR

NTROITUS

)

A lelkész (vagy a gyülekezet) az egyházi évnek megfelelõ zsoltárt olvas/énekel (lásd 9. fe je zet).
Zsoltárokat énekelhetünk a GyLK-ból és az EÉ-bõl, alkalmanként parafrázis formájában is.
Más, hiteles forrásból származó Introitus-zsoltárokat is választhatunk, melyeket a (meg fe le lõ -
en képzett) kántor elõzõleg a gyülekezetnek megtanított.
Az énekverses rendben a keretvers megismétlése elõtt hangzik el a Szentháromság dicsérete.
A gyülekezet az egyházi évnek megfelelõen a GyLK énekverses rendjei egyikének elsõ énekét
énekli.

Az egyház népének õsi, ószövetségi imádságát többféle formában gyakorolhat -
juk. A legegyszerûbb formája az, hogy a lelkész mondja a zsoltárt, a doxológiát
pe dig a gyülekezet válaszolja rá:

„Dicsõség az Atyának és a Fiúnak és a Szent lé lek -

nek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.”
Mond hatjuk dialógus formában is: az egyik részt a lelkész olvassa, a másikat a
gyü lekezet; vagy a gyülekezetet osztjuk két csoportra, és közöttük hangzik el a
pár beszéd. Természetesen énekelhetjük is, pl. gregorián recitációval, illetve
genfi zsoltár vagy zsoltárt feldolgozó korál vagy parafrázis formájában.
Amennyiben nem az énekverses rendet alkalmazzuk, fontos, hogy a Gloria Patri
szö vegét pontosan használjuk – ez nem formai, hanem teológiai kérdés! (Hely -
te len az „…úgy legyen most és mindörökké” formula!)

RISZTUS IMÁDÁSA

YRIE

)

A Kyrie az egyházi esztendõnek megfelelõen változik (lásd a 9. fejezetben).
A Kyrie többféle formájú lehet: a lelkész által mondott, illetve a gyülekezettel közös pár be szé -
des. A párbeszédes forma szövege az egyházi esztendõ szerint változhat.

A Kyrie nem bûnbánati rész! Krisztust imádjuk ebben az õsi – az ókori sze ku -
lá ris életbõl átvett és az Újszövetségben is elhangzó (vö. Bartimeus története)
– formában. Nem keverhetõ össze a Confiteorral, mint ezt korábban sokan tet-
ték. Az uralkodó köszöntését és imádását gyakorolták ilyen módon – a ke resz -
tény ség így a Krisztust imádók sorába kapcsolódik.
A legegyszerûbb hármas forma – „Kyrie eleison / Christe eleison / Kyrie elei-
son!” – már régen meghonosodott hazánkban mind a keleti, mind pedig a nyu-
gati tradíciókban. (Ne riadjunk vissza a görög forma használatától sem, ez
ugyan úgy a kereszténység közös szókincséhez tartozik, mint az „Ámen” vagy a
„Hal leluja”.)
Magyar nyelvünk gazdagságát fejezi ki, hogy a három „eleison” szó „irgalmazz
/ kegyelmezz / irgalmazz” formában is fordítható. Az egyszerûbb, háromrészes
for ma – egészen a litániává bõvített változatig – az egész világkereszténységben
kedvelt. Mindkettõre található példa az alaprendekben. A kibõvített Kyriékre az
LK-ban számos példát találunk – elsõsorban az egyházi év szerint.

ICSÕÍTÉS

LORIA IN EXCELSIS

)

A nagy glória mint õsi, bibliai szöveget hordozó formula többféleképpen is el han -
gozhat: mondhatja vagy énekelheti a lelkész, vagy énekelheti a gyülekezet, sõt a
kó rus is. A glória elsõ része minden esetben a lelkész szájából csendüljön fel!
A hozzá kapcsolódó Laudamust szintén lehet mondani is, énekelni is. (A sze -
re pek megosztására alaprendünk három mintát is közöl.)

NAP IMÁDSÁGA

OLLEKTA

)

A kollekta kötött formájú imádság, szintén az egyház õsi kincsei közé tartozik.
Szorosan kötõdik a vasárnap jellegéhez és a perikóparendhez. Felépítése más-
fél ezer éves kristályosodási folyamat és tudatos teológiai meg fontolás eredmé -
nye: megszólítás, Isten nagy tetteire való utalás, egyetlen kérés, majd a szent -
háromsági formula, amely egyben hitvallás az élõ és uralkodó Úrról.
Ál landó záradékára a gyülekezet együtt felelje az „Ámen”-t.

A lektor(ok) az ambóhoz lép(nek).

III. I

GEI RÉSZ

A liturgikus és az énekverses istentiszteleti rendben há rom, az egyszerû istentiszteleti rendben
két igeszakaszt olvasunk föl. Az egyszerû istentiszteleti rend kötelezõ olvasmányát lásd az
éven ként kiadott perikóparendben. Amennyiben a liturgikus és az énekverses istentiszteletben
az igehirdetés alapigéje evangélium, akkor a két olvasmány: ószö vet ségi igeszakasz és episto-
la. Ha az igehirdetés alapigéje az Ószövetségbõl való, akkor az ol vas mányok sorrendje: episto-
la, majd evan

gélium. Ha az igehirdetés alapigéje epistola, akkor az olvasmányok rendje:

ószövetségi textus, majd evangélium. A válaszok (responzumok) min dig az adott lekcióhoz
iga zodnak. Ószövet sé gi igeszakasznál: „Áldjuk az Urat, mert irgalmas, / és be széde megmarad
örök ké.” Epis to lánál: „Urunk, szentelj meg minket igéddel! / A te igéd igaz ság.” Evangélium -
ol va sás nál: „Ez a mai nap evangéliuma. / Áldunk té ged, Krisztusunk!”

GEOLVASÁS

EKCIÓ

)

Az igeolvasás az ambónál történik. (A gyülekezet az igehely megjelölése után feláll, és a má -
so dik igeolvasásra adott válasz végéig állva marad.)

Istentiszteleti életünk egyik fókusza a hallható, hirdetett ige. Éppen ezért él jünk
azzal a lehetõséggel, hogy több olvasmány is elhangozhat az istentisz te le ten!

Több olvasmány esetén egy ószövetségi, egy epistolai ige és egy evangéliu mi sza -
kasz hallható, a perikóparend által elõírt igehirdetési alapigéhez igazodó sorrend -
ben (a textust dõlttel szedtük): ószövetségi ige – epistola –

evangélium; ószövet-

ségi ige – evangélium –

epistola; epistola – evangélium – ószövetségi ige).

Az olvasmányok egy ismert záradékkal fejezõdnek be, amelyre a gyülekezet a
megfelelõ mondattal (responzum) válaszol. Két olvasmány esetén a két záradék
egymástól eltér. A gyülekezeteknek meg kell tanítani, hogy melyik záradékhoz
melyik válasz kapcsolódik. Ószövetségi olvasmánynál:

Lelkész:

Áldjuk az Urat, mert

irgalmas,

Gyülekezet:

és beszéde megmarad örökké. Epistolai olvasmány ese tén:

Lelkész:

Urunk, szentelj meg minket igéddel!

Gyülekezet:

A te igéd igazság. Evan géliumi sza-

kasz után:

Lelkész:

Ez a mai nap evangéliuma.

Gyülekezet:

Áldunk té ged, Krisztusunk!

A két olvasmány között a gyülekezet énekverset vagy responzóriumot énekelhet.

Az igeszakaszokat a lehetõ legegyszerûbben kell bejelenteni, úgy, ahogyan erre
a liturgikus rendben három formát találunk. Többnyire elegendõ csak a könyv
és a fejezet megjelölése, ám ott, ahol számíthatunk arra, hogy a gyülekezeti
tagok a Bibliájukban maguk is követik a textusfelolvasásokat, pontosan (vers -
szá mok kal együtt) is megjelölhetjük az igeszakaszokat. Az olvasmányok
bevezetését min dig a lelkész mondja!
Evangélium olvasása esetén az igehely bejelentése után, a felolvasás elõtt a gyü -
le kezet

Halleluját énekelhet.

LÕJÁTÉK

AZ ÜNNEP ÉNEKE

RADUÁLÉNEK

)

Ez lehet graduálének vagy a Szentlelket segítségül hívó ének is. (Az elõjáték a gra du álének fel -
dol gozása legyen.)

A Graduálének az istentisztelet központi gyülekezeti éneke. Nem az adott nap
aktuális igehirdetése határozza meg, hanem az ünnep egyházi éven belüli sze -
repe. (Az igehirdetéshez szorosan kapcsolódó ének a prédikációt követõ ige-
hirdetési ének.)
A 9. és a 10. fejezetben minden ünnepünkhöz két – énekeskönyvünkbõl va ló –
éneket ajánlunk, olyanokat, amelyek mind szövegükben, mind dallamukban a
leginkább megszólaltatják egy-egy ünnep jellegzetes üzenetét. Az el sõ ének
szorosan az ünnephez kapcsolódik, a második emellett szem elõtt tart ja az Út -
mu tató heti igéjét is. Az évrõl évre ismétlõdõ énekeknek a gyülekezet tu da tá -
ban hozzá kell kapcsolódniuk egy-egy ünnephez, idõszakhoz. In do kolt esetben

ter mészetesen ezen a ponton is el lehet térni a javaslattól. Na gyobb szabadság-
gal választhatjuk meg az istentisztelet kezdõénekét és az igehirdetést követõ
(ige hirdetési) éneket.
Az éneket hozzá illõ orgona-elõjáték vezesse be. Fontosságát kiemel het jük al -
ter natim (váltakozó) elõadási móddal is, amikor az ének egyes versszakait a kó -
rus énekli.

GEHIRDETÉSI ALAPIGE

IGEHIRDETÉS

IMÁDSÁG

A szószéki szolgálat minden esetben az apostoli köszöntéssel kezdõdik: „Ke -
gye lem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, Jézus
Krisz tustól!”
A textus felolvasása után responzum következhet, majd a gyülekezet helyet fog lal.
Az igehirdetést követõen (amely terjedelmével tekintettel van a hallgatóságra)
a lelkész rövid imádságot mond. Ennek az igehirdetéshez kell kapcsolódnia, de
nem annak összefoglalásaként vagy folytatásaként!

GEHIRDETÉSI ÉNEK

]

Az igehirdetésre a gyülekezet énekverssel válaszolhat a szószékrõl bejelentett szám szerint,
vagy csendes orgonajáték vezethet át a hitvalláshoz. Ha nincs énekvers vagy orgonajáték, a hit-
vallás közvetlenül az igehirdetéshez kapcsolódik.
(Az igehirdetés témájához kapcsolódó énekkari szolgálat is helyet kaphat.)

ITVALLÁS

REDO

)

Az elsõ padok egyikében (lehetõleg jól látható helyen) egy gyülekezeti tag feláll, és elkezdi a
hitvallást, melyet a gyülekezet állva folytat.
Amennyiben az istentiszteleten keresztelés van, úgy a hitvallás a keresztelés keretén belül
hangzik el.

Felváltva vagy bizonyos forgó szerint mindkét hitvallást használjuk! A Niceai
hit vallást hittan- vagy konfirmációi órán, illetve bibliaórán tanítsuk meg a hí -
vek nek. Ott, ahol eddig csak az Apostoli hitvallást mondták az istentisz te le te -
ken, tapin tat tal, tudatos pedagógiával kell nevelni a gyülekezetet a Niceai hit -
val lás hasz ná latára. Az alapos, kifejtõ, értelmezõ, elõkészítõ munka meg sze ret -
tet he ti a gyü le ke zettel ezt a hitvallásszöveget is. (A Niceai hitvallásnak többféle

szö veg va rián sa is használatos. Egyházunk a nyugati kereszténység tradíciójára
épü lõ, az LK-ban is közölt fordítást fogadja el.)

ERESZTELÉS

)

Amennyiben az istentisztelet keretében keresztelés van, úgy ezen a helyen, a szószéki szolgá -
lat után kö vet kezik. A keresztelés rendje a 25., illetve a 28. fejezetben található.

IRDETÉS

A hirdetés az ambótól hangzik. A lelkész által elõre leírt hirdetésben, melyet egy lektor is fel -
ol vashat, utalhatunk a könyörgés aktuális témáira is.

A hirdetés több szempontból meghatározó fontosságú része az istentisztelet-
nek. A hívek tájékoztatásán túl lelkipásztori karaktere is van! Tömörnek, lé -
nyeg re törõnek, ugyanakkor elegendõ információt hordozónak kell lennie.
Ügyel ni kell a hangvétel megválasztására és az igényes, az istentisztelethez
mél tó stílus megtartására.

[É

NEKKARI SZOLGÁLAT VAGY GYÜLEKEZETI ÉNEK

]

Az énekkari szolgálatnak általában ez a helye, de gyülekezeti énekvers is elhangozhat itt. Ez
alatt össze lehet gyûjteni az offertóriumot.

LTALÁNOS KÖNYÖRGÕ IMÁDSÁG

RATIO OECUMENICA

)

A lelkész keretimádsággal kezdi és zárja a könyörgést. A lektorok elmondják az egyes (rövid)
ké réseket, amelyek így fejezõdnek be:

Lektor: … Jézus Krisztusért kérünk, Gyülekezet: Urunk,

hal lgass meg minket!
Kivételes esetben elképzelhetõ a könyörgés egyszerû formája is.

Az általános könyörgõ imádságnak kialakult formája van. Ez nem kötelezõ, de
nagy ban segítheti a gyülekezet tudatos imádságra nevelését. Fel kell ölelnie a
gyü lekezet könyörgésének legfontosabb tárgyait: imádkozunk a világért, az em -
be riségért, az egy házért, népünkért, a békéért, a rászorulókért stb.
Az általános könyörgõ imádság lehetõleg párbeszédes formában hangozzék el,
hi szen ez jól kifejezi az imádság közösségi jellegét.
A kikristályosodott forma szerint jó, ha a lelkész mondja az imádság keretét,

majd a gyülekezeti tagok az egyes kéréseket. A kérések végén állandó záradék
álljon: „Jézus Krisztusért kérünk.” Erre a gyülekezet így válaszol: „Urunk, hall-
gass meg minket!” (Csak indokolt és jól elõkészített esetben érdemes ettõl el -
tér ni.) Amennyiben a kéréseket Jézushoz intézzük, akkor a következõ, egyszerû
for ma ajánlott záradékként: „Kérünk téged,” melyre a gyülekezet válasza: „Urunk,
hallgass meg minket!” A könyörgés legvégén az imádságot olyan for mu lával
kell zárni, hogy a gyü le ke zet természetes módon tudja ráfelelni: „Ámen.”
Az LK 15. fejezete példatár. Az ott található imádságok alkalmazhatók az ak -
tuá lis eseményekre.

IV. Ú

RVACSORAI RÉSZ

RVACSORAI ÉNEK

(

VAGY ÉNEKVERS

)

Ez ne bûnbánati, hanem úrvacsorai vagy Jézus-ének legyen! (Pl. EÉ 303, 309)

Ez az ének hivatott az úrvacsora hálaadó jellegét érzékeltetni. Ezért kivá lasz tá -
sa gondos körültekintést, alapos megfontolást igényel.

Z ÚRVACSORA BEVEZETÉSE

URSUM CORDA

)

Rövid utalás a bûnbánati részre, az igehirdetésre, a hitvallásra.

(Szükség esetén a lelkész bevezetõ – elsõsorban pedagógiai, másodsorban em -
lé keztetõ jellegû – mondatban utalhat az istentiszteleten már megtörtént ese -
mé nyek re és a kezdettõl zajló folyamatra. Például: „Bûnbánattal léptünk Isten
szí ne elé. Örömmel fogadtuk kegyelmét a feloldozásban. Hallottuk életet jelen-
tõ szavát.” Az új istentiszteleti rendet megtanulva és begyakorolva ez a rész
akár el is hagy ható.)

AGY HÁLAADÓ IMÁDSÁG

RAEFATIO

)

A nagy hálaadó imádság az úrvacsora szerves, elmaradhatatlan része. Kialakult
for mája bekapcsol az egyház folyamatos, örök imádságába. Állandó részeit a
gyü lekezet a saját könyörgéseként mondhatja magában a lelkésszel együtt, a

vál tozó betétek pedig az egyházi esztendõ adott pontján az üdvtörténet hangsú-
lyos eseményére világítanak rá.

A gyülekezet feláll.

A gyülekezet a Sanctustól a Paxig állva éli végig az úrvacsorai liturgia ese mé -
nye it. Természetesen az idõsek, betegek számára tegyük lehetõvé, hogy ülve ve -
gye nek részt a szertartás e szakaszában is.

ZENT

SZENT

! (S

ANCTUS

)

A liturgia a Sanctusnál a csúcspontjára érkezett. A lelkész és a gyülekezet ta nú -
sít son ennek megfelelõ magatartást. Tudatosítani kell, hogy a szent Istennel ta -
lálkozunk.

A S

ZENTLÉLEK HÍVÁSA

PIKLÉZIS

)

A Szentlélek segítségül hívásának itt bemutatott módja az evangélikus teológia
számára elfogadható legteljesebb epiklézisformát adja. A teremtésre, meg vál tás -
ra, megszentelésre való hivatkozás hozzátartozik a szerzési igék elõkészí té sé hez.

ZERZÉSI IGÉK

Az úrvacsorai szerzési igében szokatlanul új a „kehely” kifejezés. Ez ugyanis job -
ban visszaadja az eredeti szituációt és jelentést, mint a hétköznapi „pohár” szó.
Az „Íme, megváltásunk szent titka!” mondat egyszerre utal Krisztus valóságos
je lenlétére, ugyanakkor Krisztus önként vállalt szenvedésének és halálának
meg váltói mivoltát is kiemeli. A lelkész a mondat kimondásakor kezébe veszi a
ci bóriumot és a kelyhet. Ezért válaszol rá a gyülekezet azzal, hogy Krisztus ha -
lá lát és eljövetelét hirdeti. E rész záradéka pedig az istentisztelet – és benne az
úr vacsora – Krisztust imádó (adoratív) jellegét erõsíti.
A szerzési igét követõ párbeszédes forma gyakorlati szempontból a gyülekezet
be vonását (aktivizálását), teológiai szempontból pedig az úrvacsora tartalmá-
nak megvallását jelenti.

MLÉKEZZÉL MEG

, U

RUNK

… (A

NAMNÉZIS

)

Az anamnézis õsi keresztény hagyomány, az úrvacsorai imádságok szerves ré -
sze. A zsoltárokban nem egyszer elõforduló ké résre (Emlékezz meg, Uram…)
utal. Benne meg szólal az üdvösségtörténet döntõ eseményeinek sora, a meg vál -
tás titka. Eh hez tartozik a kereszténység azon gyakorlata, amely a Krisztus vére
árán megváltott egyházra utal. Ezt zárja ismét az adoráció bibliai alapú formája.

IATYÁNK

A gyülekezet a lelkész vezetésével együtt mondja vagy énekli.

R BÉKESSÉGE

)

A Paxot a gyülekezet tagjai kézfogással adják tovább, vagy meghajlással jelzik. A lelkész jó
példával járhat elöl, amikor a hozzá közel levõ gyülekezeti tagokhoz fordul, és ezt mondja:
„Békesség néked.”

A Pax nem kötelezõ, de nagyszerû lehetõség. Mint minden mozdulat és litur gi -
kus rész, ez is a kiüresedés veszélyét hordozhatja magában. Ám megfelelõ elõ -
ké szí tés, tanítás, majd gyakorlás után Isten megbékéltetõ munkáját tudatosító,
ökumenikus területen is ismert és használt jellé válhat a gyülekezetben.

STEN

ÁRÁNYA

GNUS

)

Az „Agnus Dei” az istentisztelet igazi úrvacsorai éneke. Az eredetileg Jn 1,29-ben található
szö veg az istentisztelet állandó részévé vált, amelyet mondhat is, énekelhet is a gyülekezet.
Gregorián dallamokkal és énekverssel egyaránt megszólaltatható ez az õsi Krisztust imádó és
magasztaló tétel. Az énekverses rendhez az EÉ 11–13. sz. rendjeinek második énekeibõl,
illetve a GyLK énekverses rendjei egyikének ötödik énekébõl lehet választani – az egyházi
évnek megfelelõen.

RISZTUS TESTÉNEK ÉS VÉRÉNEK VÉTELE

OMMUNIO

)

A lelkész hanghordozásával, gesztusával érthetõvé teheti a hívek számára az asztalához hívó
Úr biztató szavát.
Az úrvacsoraosztás alatt a gyülekezet hálaadó (nem bûnbánati) éneket énekel (pl. EÉ 370),
vagy a kántor ide illõ mûvet játszik (sub communione).

Az ún. „mozgó úrvacsora” használatát – amikor a résztvevõk nem térdelnek,
ha nem egymás mö gött sorban állva közelednek az oltárhoz – csak kivételes al -
kal makon (nagyünnep, rendkívüli ünnepség) ajánljuk, minden más alkalommal
tartsuk meg az egyedül az evangélikus gyakorlatban megmaradt térdelést! Eb -
ben az esetben csak a következõ formula mondható. Az ostyánál: „Ez Krisz tus
teste.” A kehelynél: „Ez Krisztus vére.”

MÁDSÁG

OSTCOMMUNIO

)

Az úrvacsorai eszközök méltó elrendezése után a lelkész a gyülekezet felé fordul.

A bevezetõ responzorikus részt rövid tanítás után a gyülekezet könnyen el sa já -
tít hatja és megszeretheti. A felszólítás és a válasz egyaránt hálaadásra indít. A
postcommunio imádsága is elsõsorban a hálaadás motívumát hordozza, és erõt
kér a továbbinduláshoz.

V. K

ÜLDÉS

ÁLDÁS

LBOCSÁTÁS

A küldés (elbocsátás) konkrétan szólaltatja meg az istentiszteleten részt vevõ
gyü lekezet küldetését, átvezetve ezzel az ünneplésbõl a hétköznapokba.

LDÁS

A lelkész az ároni vagy a szentháromsági áldást mondja/énekli. A keresztvetés az áldás alatt,
nem utána történik!

ÁRÓÉNEK

UTÓJÁTÉK

A gyülekezet az utójátékot lehetõleg ülve hallgassa meg. Amennyiben az istentisztelet elején
a szolgálattevõk bevonulnak, úgy itt következik a kivonulás.