Húsvét hajnali istentisztelet rendje

26.

A húsvét hajnali istentisztelet

rendje

Liturgikus szín: fehér

Az istentisztelet idõpontját úgy kell kiválasztani, hogy az alkalom teljes sötétségben kezdõd-
jön, és napfelkelte után érjen véget. (Általában hajnali öt órakor szokták tartani, de ez ter-
mészetesen attól is függ, hogy az adott évben mikorra esik húsvét ünnepe.)
A templomban teljes sötétségben gyülekeznek az emberek, a lelkész a papi padban várja az
istentisztelet kezdetét. A templomkapuban a szolgálattevõk istentiszteleti rendet és gyertyát
adnak minden érkezõ kezébe.

I. I

GEI RÉSZ

LVASMÁNYOK

A sötétségbõl a világosság felé

Az olvasmányokat a templom négy pontján négy gyülekezeti tag olvassa fel a sötétben – meg-
felelõ technikai eszközök (helyi fényforrás) segítségével. Az olvasmányok között szünetet kell
tartani, ez után következik az énekelt felelet: „Teremtõ mennyei Atyaisten…” Ha indokoltnak
látszik, az olvasmányok rövidíthetõk.

1Móz 1,1–31

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.
A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke
lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett vilá-
gosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világossá-
got a sötétségtõl. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pe-
dig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: elsõ nap.
Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egy-
mástól a vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat
alatt levõ vizeket a boltozat felett levõ vizektõl. És úgy történt. Azután elnevez-
te Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.
Azután ezt mondta Isten: Gyûljenek össze az ég alatt levõ vizek egy helyre,
hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazat
földnek, az összegyûlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez
jó. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magva-

576

kat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelõ gyümölcsöt terem, amelyben
magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet,
amely fajtájának megfelelõ magvakat hoz, és gyümölcstermõ fát, amelynek
ugyancsak fajtájának megfelelõ magva van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett es-
te, és lett reggel: harmadik nap.
Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák
a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak
és az esztendõknek. Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak
a földre. És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik
világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkod-
jék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra helyezte õket Isten, hogy világítsanak
a földre, és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötét-
ségtõl. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élõlények nyüzsgésétõl, és rep-
dessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy
víziállatokat, a vizekben nyüzsgõ különféle fajta úszó élõlényeket és a különféle
fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta õket Isten: Sza-
porodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasod-
jék a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élõlényeket: külön-
féle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat! És úgy történt.
Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat
meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. Akkor ezt
mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkod-
jék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen,
ami a földön csúszik-mászik!
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette,
férfivá és nõvé teremtette õket. Isten megáldotta õket, és ezt mondta nekik Is-
ten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet! Ural-
kodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élõlényen!
Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó
növényt és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti
eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi
csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt.
És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este,
és lett reggel: hatodik nap.

577

Az egyes olvasmányok között (kórus vagy gyülekezet):

II.

1Móz 3,1–19

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alko-
tott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert
egyetlen fájáról sem ehettek?
Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk, csak annak
a fának a gyümölcsérõl, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek
abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak:
Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belõle, megnyílik a
szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a
rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a sze-
met, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcsébõl, evett,
majd adott a vele levõ férjének is, és õ is evett. Ekkor megnyílt mindkettõjük
szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fûztek össze, és
ágyékkötõket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az Úristen
hangját, amint szellõs alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtõzött az ember és a
felesége az Úristen elõl a kert fái között.
De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így fe-
lelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok.
Ezért rejtõztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy me-
zítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél?
Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, õ adott nekem a fáról, és így
ettem: Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így
felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak:
Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon
járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az

578

asszony közt, a te utódod és az õ utódja közt: õ a fejedet tapossa, te meg a sar-
kát mardosod.
Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalom-
mal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, õ pedig uralkodni fog raj-
tad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél
arról a fáról, amelyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott
miattad, fáradsággal élj belõle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked,
és a mezõ növényét eszed.
Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétet-
tél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!

Kórus vagy gyülekezet:

Teremtõ, mennyei Atya Isten…

III.

Ez 37,1–14

Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgy-
ben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy
nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak.
Megkérdezte tõlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így fe-
leltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e cson-
tokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét! Így szól az én
Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kel-
ni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bõrrel, azután
lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok
az Úr.
Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezd-
tem, hirtelen dörgõ hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Lát-
tam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bõr borította be
õket, de lélek még nem volt bennük.
Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a
léleknek: Így szól az én Uram, az Úr: A négy égtáj felõl jöjj elõ, lélek, és lehelj
ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát prófétáltam, ahogyan meg-
parancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak:
igen-igen nagy sereg volt.
Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely
most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, vé-
günk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Én

579

felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek bennete-
ket Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom
sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!
Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földe-
teken. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam
– így szól az Úr.

Kórus vagy gyülekezet:

Teremtõ, mennyei Atya Isten…

IV.

Jón 2,3–10

Ezt mondta Jónás: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és õ meghallgatott
engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.
Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és
hullámod átcsapott fölöttem. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad
elõl. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!
Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonó-
dott a fejemre.
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemel-
ted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra
gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány
bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevõjüket. De én hálaéneket
zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szaba-
dulás!

Kórus vagy gyülekezet:

Teremtõ, mennyei Atya Isten…

II. A

FÉNY ÜNNEPE

FÉNY KÖSZÖNTÉSE

A templomkapuban meggyújtják a húsvéti gyertyát. A gyertyavivõ elöl megy, mögötte pedig a
gyülekezet énekkara vagy más csoportja az „Üdvöz légy, fényes nap” kezdetû éneket vagy a
húsvéti dicséret (Exsultet) valamilyen formáját énekelve lassan (méltóságteljesen) bevonul az
oltárhoz. Az oltárnál a lelkész fogadja a menetet. Átveszi a húsvéti gyertyát, és ezt kiáltja:
„Krisztus a mi világosságunk!” („Lumen Christi!”) Ezután az oltárra helyezi a gyertyát.
A húsvéti gyertya egy nagyméretû, speciálisan erre a célra öntött gyertya legyen (saját gyertya-
tartó állvánnyal), amelynek az oltártérben külön helye van. A gyertya oldalán tüntessük fel az
adott évszámot és a Krisztus sebeit jelképezõ öt szöget.

580

2. Az újjászületõ természet hirdeti: Krisztussal visszatér mindenbe az élet, A

gyõzedelmes Krisztust, az Alkotót Zöld erdõk, ligetek s virágok ünneplik.
Üdvöz légy, fényes nap…

3. Alvilág leláncolt foglyait feloldja, S mind, ami lent hevert, a magasba hívja,

Számtalan népek tömlöce megnyílik, S az égbe fölmenõt szabadok követik.
Üdvöz légy, fényes nap…

Amikor a menet az oltárhoz ér, a lelkész elmondja a „fényköszöntést” saját szavaival vagy a
következõ mondatokkal:

[

Lelkész:

Sötét van. Sötét éjszaka, sötét gondolatok, sötét alakok, sötét tettek,

sötét jövõ, sötét halál. Csupán néhány apró fénysugár van, amely hangulatosab-
bá teszi az életet; néhány kis fényforrás, amely barátságosabbá teszi a zord vilá-
got. Néhány sejtelmes jelzõfény, hogy teljesen el ne tévedjünk.
Több fényt! – kiáltott segítségért a sötét alagút elejére ért költõ. De nem lelt
több fényre. Ráborult a halál sötétsége. Pedig érdemes kiáltani – de nem mind-
egy, kihez. Jött valaki, akinek születésekor fényesség támadt a sötét mezõn. Va-
laki, akinek bölcsõjére különleges csillag sugara hullt. Egy ember, aki elmond-
hatta: én vagyok a világ világossága. S egy ember, akinek távozásakor, halálakor
valóban sötét lett – teljes napfogyatkozás.
Krisztus elõlépett a sírból. Felkelt a nap, felragyogott a világ világossága. Az õ
fényébõl részesülhetünk ma mi is. A húsvéti gyertya, az élõ és meleg fény jel-

581

képe megérkezett. Ebbõl a fénybõl, ebbõl a lángból gyújtsuk meg most gyer-
tyánkat, s váljunk a Fény hordozóivá, hogy terjedjen a fény: az igazi Világosság
sötét világunkban!]

HÚSVÉTI FÉNY TOVÁBBADÁSA

A lelkész a fény továbbadására biztatja a gyülekezetet. Elõször meggyújtja a húsvéti gyertyáról
az oltáron álló gyertyákat, majd a gyülekezeti tagok sorra elõrejönnek, és a húsvéti gyertyáról
meggyújtják a saját gyertyájukat, s így kivilágosodik a templom. A szertartás alatt lehetõleg ne
kapcsoljunk be mesterséges fényforrásokat! Az idõs, nehezen mozgó testvérekhez oda lehet
vinni a fényt – a közös gyertyáról való meggyújtásnak azonban fontos jelkép értéke van.
[Amennyiben van olyan zeneileg képzett szolgálattevõ, aki jól énekel, itt elénekelheti az õsi
húsvéti dicséretet, az Exsultetet.]

III. A

Z ÚJ ÉLET ÜNNEPE

ERESZTELÉS

KERESZTELÉSI MEGEMLÉKEZÉS

KONFIRMÁCIÓ

A keresztelendõ felnõtt az oltár elé áll, a gyermekkeresztelésnél a szülõk és a keresztszülõk
úgyszintén odamennek.

(EÉ 299,1)

582

NEK VAGY KARÉNEK

A gyülekezet vagy a kórus az elõzõ részhez illõ éneket énekel, lehetõleg olyat, amelynek hús-
véti vonatkozása is van (pl. EÉ 225 vagy GyLK 798).

VANGÉLIUM

A lelkész felolvassa a húsvéti evangéliumot (Mt 28,1–10 vagy Jn 20,1–23). Az evangéliumol-
vasáshoz kapcsolódva, a Krisztus-dicsõítés elõtt elhangozhat az õsi húsvéti szekvencia is: A
húsvéti Bárányt minden hívek dicsérve áldják! (GyLK 786).

RISZTUS

DICSÕÍTÉS

(EÉ 213,1)

583

Felnõtt-
keresztelés

(lásd 28. fejezet)
Epistola: Róm 6,1–11

Rövid igehirdetés
Szerzési igék
Imádság
Hitvallás

Keresztelés
Felvétel

Befejezés

Gyermek-
keresztelés

(lásd 25. fejezet)
Epistola: Róm 6,1–11

Rövid igehirdetés
Szerzési igék
Imádság
Hitvallás
Kérdések
Keresztelés
Az édesanya

megáldása

Befejezés

Konfirmáció

(lásd 30. fejezet)
Epistola: Róm 6,1–11

Rövid igehirdetés

Hitvallástétel
Konfirmáció
Úrvacsorához

bocsátás

Befejezés

Keresztelési
emlékünnep

(lásd 27. fejezet)
Epistola: Róm 6,1–11

Rövid igehirdetés

Imádság
Hitvallás

Befejezõ imádság

IV. B

ÛNBÁNATI RÉSZ

YÓNÁS

(

BÛNVALLÁS ÉS FELOLDOZÁS

)

[

Lelkész:

Testvéreim az Úrban! Vizsgáljuk meg magunkat Isten színe elõtt. Hall-

gassuk meg a tízparancsolatot!

Ha vannak gyónási lekciók, a gyülekezet feláll – a lelkész ezt kézmozdulatával jelezheti.

Ezt mondja az Úr:
Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened
nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne pa-
ráználkodjál! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kí-
vánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulaj-
donát!
Mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, aki megbünteti az
atyák bûnét a fiakon harmad- és negyedízig azokon, akik engem gyûlölnek; de
kegyelmet gyakorlok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják az
én parancsolataimat.

Krisztus Urunk ezt mondja a parancsolatokról:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elméd-
bõl! Ez az elsõ és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd
felebarátodat, mint magadat! Nincs más parancsolat, amely nagyobb ezeknél.

Az Úr Jézus Krisztus apostola ezt tanítja:
Ha azt mondjuk: nincsen bûn mibennünk, magunkat csapjuk be, és igazság
nincsen bennünk. Ha megvalljuk bûneinket, hûséges és igaz az Isten, megbo-
csátja bûneinket, és megtisztít minden gonoszságtól.]

Lelkész:

Testvéreim! Isten színe elõtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk

meg bûneinket!

Ha nincs gyónási lekció, a gyülekezet itt áll fel – ezt a lelkész kézmozdulatával jelezheti. Itt rö-
vid csendet is tarthatunk. Ezután a gyónó imádságot a gyülekezet a lelkésszel együtt mondja.

Gyülekezet:

Vallom elõtted, szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertár-

saim ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosz-
szat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. Hozzád

585

fordulok mégis: nincs más reménységem. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért
kérlek: légy hozzám irgalmas, és bocsásd meg bûnömet! Ámen.

Lelkész:

Bízzatok, testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által,

aki legyõzte a bûn és a halál hatalmát, hogy nekünk is új életet adjon.

A lelkész áldásra emeli kezét.

Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak benneteket a bûn min-
den kötelékébõl az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben a
Szentlélek erejével!

Gyülekezet:

Ámen.

A gyülekezet helyet foglal – ezt a lelkész kézmozdulatával jelezheti.

V. Ú

RVACSORAI RÉSZ

AGY HÁLAADÓ IMÁDSÁG

RAEFATIO

)

Lelkész:

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, és magasztaljuk szent nevét!

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk
neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által,

aki – miután halálával legyõzte a halált – harmadnapra föltámadt a sírból, és
kinyilatkoztatta az örök életet.

Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész
egyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük
szent neved dicsõségét.

A gyülekezet feláll.

ZENT

SZENT

! (S

ANCTUS

)

586

Vagy:
A gyülekezet az énekverses rend úrvacsorai részének Sanctus-énekét énekli.

A S

ZENTLÉLEK HÍVÁSA

(

EPIKLÉZIS

)

Lelkész:

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, elítéled a bûnt, de megmented

a bûnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért áldunk, és ké-
rünk: küldd el Szentlelkedet, hogy Krisztus teste legyen kenyerünkké ebben a
kenyérben, és vére legyen italunkká ebben a borban. Minket is szentelj meg,
hogy ajándékod testvéri közösségben üdvösségünket munkálja!

ZERZÉSI IGÉK

Lelkész:

A mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, ke-

zébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mond-
ta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek adatik. Ezt cselekedjé-
tek az én emlékezetemre!
Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet is, hálát adott, nekik
adta, és ezt mondta: Igyatok ebbõl mindnyájan, ez a kehely az új szövetség az
én véremben, amely tiértetek és sokakért kiontatik bûnök bocsánatára. Ezt
cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre!

[A lelkész (amennyiben az oltár elõtt áll) a gyülekezet felé fordulva, kezében a kehellyel és a
cibóriummal így folytatja:]

[

Lelkész:

Íme, megváltásunk szent titka!

Gyülekezet:

Halálodat hirdetjük, Urunk, amíg el nem jössz!]

587

IATYÁNK

A gyülekezet a lelkész vezetésével együtt mondja.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te
országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Minden-
napi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi
is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek. És ne vígy minket kísértésbe, de sza-
badíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké.
Ámen.

R BÉKESSÉGE

)

Lelkész:

Az Úr békessége legyen mindenkor veletek!

[

Gyülekezet:

És a te lelkeddel!

Lelkész:

Köszöntsük egymást a békesség jelével.

Gyülekezet:

Legyen békesség köztünk mindenkor!]

[A Paxot a gyülekezet tagjai egymás felé fordulva mondják („Békesség néked!”), és kézfogás-
sal adják tovább.]
Ezután a gyülekezet helyet foglal.

STEN

ÁRÁNYA

GNUS

)

588

Vagy:
A gyülekezet az énekverses rend úrvacsorai részének Agnus Dei-énekét énekli.

RISZTUS TESTÉNEK ÉS VÉRÉNEK VÉTELE

OMMUNIO

)

Kitárt, hívogató karral:

Lelkész:

Íme, minden kész! Jöjjetek az Úr megterített asztalához!
[Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!]

Sumptio esetén elõször a lelkész vesz úrvacsorát, majd indul, és adja az ostyát.
Az ostyánál:

Ez Krisztus teste.

A kehelynél:

Ez Krisztus vére.

Az egyes „köröknél” a köszöntés:

Békesség néktek!

A „kör” befejezésénél:

Jézus Krisztus teste és vére tartson meg titeket az

igaz hitben, a szeretetben az örök élet reménységére.

Az úrvacsoraosztás alatt a gyülekezet hálaadó éneket énekel.

MÁDSÁG

OSTCOMMUNIO

)

Az úrvacsorai eszközök méltó elrendezése után a lelkész a gyülekezet felé fordul:

Lelkész:

Áldjátok az Urat, mert jó!

[

Gyülekezet:

] És örök az õ irgalma!

Ha hagyományos oltár van, akkor a lelkész az oltár felé fordulva folytatja:

Lelkész:

Áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy örömöt és békességet aján-

dékoztál igédben és Krisztus Urunk testének és vérének közösségében. Ké-
rünk, õrizd meg bennünk ennek a közösségnek minden áldását, hogy erõs hit-
tel ragaszkodjunk hozzád, és õszintén szeressük embertársainkat, az Úr Jézus
Krisztus által.

Gyülekezet:

Ámen.

ÜLDÉS

ÁLDÁS

A lelkész a gyülekezet felé fordul.

Lelkész:

Testvéreim! Menjetek, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Ta-

núskodjatok szeretetérõl. Megízleltétek a bûnbocsánat örömét, építsétek hát a
testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel.

589