Keresztelési emlékünnep

31.

A vasárnapi vagy a húsvéti istentisztelet keretében

YÜLEKEZETI ÉNEK

A gyülekezet a keresztségre emlékeztetõ éneket énekel (pl. EÉ 299,1–2).

EVEZETÉS

Lelkész:

Testvéreim! A kereszt és az üres sír emlékeztet – és kell, hogy emlékez-

tessen – minket arra a megváltoztathatatlan és életet jelentõ tényre, hogy meg
vagyunk keresztelve. Isten elénk jövõ szeretete, megelõlegezett bizalma indí-
tott a mulandóság útja helyett az élet útjára minket. Húsvét hajnalán, az új élet
ünnepén erre is emlékezünk. Olyan pont ez, amelyhez mindig visszatérhetünk.
Örömben és bánatban, életünk hullámhegyein és hullámvölgyeiben biztosak
lehetünk abban, hogy Isten szeretetének ígérete igaz, nem változott.

Votum

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy – így szól az Úr.

Ézs 43,1

Ez a prófétai szó hangzott keresztelésünkkor, ennek valóságát és biztonsá-

gát élhettük át – tudva vagy tudatlanul – életünk minden napján. Ebben a bizo-
nyosságban erõsödhetünk meg ma is. Emlékezzünk meg keresztségünkrõl, ad-
junk hálát érte, s gondoljuk végig, mit jelent a keresztség áldása. Istenhez tarto-
zunk. Az övéi vagyunk.

LVASMÁNY

Jézus így szerezte és rendelte el a keresztség szentségét:
A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte
õket. Amikor meglátták õt, leborultak elõtte, pedig kétségek fogták el õket. Jé-
zus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és
földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve

634

õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy meg-
tartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok min-
den napon a világ végezetéig.”

Mt 28,16–20; Mk 16,16

MÁDSÁG

Hálát adunk neked, Istenünk, az élet ajándékáért. A te Lelked lebegett kezdet-
ben a vizek felett, hatalmas szavaddal pedig életre hívtad a nem létezõt. Meg-
teremtetted a világot, benne életre hívtad az embert. Engem is te teremtettél,
és te ajándékoztál meg az élettel.
Átvezetted népedet a Vörös-tenger vizén: a szolgaságból a szabadságra, az ígé-
ret földje felé. János a Jordán vizében keresztelte meg egyszülött Fiadat, te pe-
dig a Szentlélekkel kented fel, hogy halála és feltámadása által a világ Megvál-
tója legyen, és elvezessen bennünket a halálból az örök életre.
Köszönjük neked a keresztség ajándékát. A keresztvíz által eltemettettünk
Krisztus halálába, hogy minket is feltámasszon mindenható szereteted. Kö-
szönjük, hogy a keresztség ajándékában arra hívtál el, hogy már itt e világban
az új élet útját járjuk.
Tarts meg minket Krisztus kegyelmében, õrizz meg minket a te szeretetedben,
és éltess minket a Szentlélek közösségében, hogy minden napon hálát adjunk,
a te dicsõségedre éljünk, és országodat várjuk.

Gyülekezet:

Ámen.

LVASMÁNY

II.

Új életet kaptunk, a mi feladatunk, hogy ezzel a páratlan lehetõséggel élve új
életben járjunk. Pál apostol így biztatja megkeresztelt testvéreit és minket is:
Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bûnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?
Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bûnnek, hogyan élhetnénk még benne?
Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az õ ha-
lálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halál-
ba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsõsége által, úgy
mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságá-
ban, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is.

635

Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisül-
jön a bûn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bûnnek. Mert aki
meghalt, az megszabadult a bûntõl. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük,
hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a
halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki
meghalt, az meghalt a bûnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Isten-
nek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bûnnek,
de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.

Róm 6,1–11

Gyülekezet:

Ámen.

YÜLEKEZETI ÉNEK

A gyülekezet a keresztségre emlékeztetõ éneket énekel (pl. EÉ 299,3–4).
(Lehetõség van arra is, hogy a templom valamely pontján elhelyezett tálban lévõ vízbõl az is-
tentisztelet alatt mindazok, akik ezzel élni kívánnak, keresztet rajzoljanak a saját homlokukra,
s közben ezt mondják: „Meg vagyok keresztelve. Légy áldott ezért, Uram!” Ha ezt a lelkész
vagy az oltárnál szolgálók a megemlékezés végén elmondják s maguk is gyakorolják, elképzel-
hetõ, hogy az ettõl idegenkedõk is kedvet kapnak hozzá.)

636