Passiói istentisztelet rendje

25_a_passioi_istentisztelet_rendje.pdf — PDF document, 73Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )

A passiói istentisztelet felépítése

I. B

EVEZETÕ RÉSZ

EZDÕ ÉNEK

STEN NEVÉNEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA

NVOKÁCIÓ

)

MÁDSÁG

BEVEZETÉS

II. J

ÉZUS SZENVEDÉSTÖRTÉNETE

IBLIAI OLVASMÁNYOK

YÜLEKEZETI ÉNEKEK

III. B

EFEJEZÕ RÉSZ

EFEJEZÉS

IMÁDSÁG

IATYÁNK

LDÁS

EFEJEZÕ ÉNEK

563

25.

A passiói istentisztelet rendje

Liturgikus szín: lila, nagypénteken fekete

Az itt olvasható textusok a szenvedéstörténet rövidített és összevont szövegét tartalmazzák.
(A teljes szöveget az utánuk megjelölt igeszakaszok segítségével találhatjuk meg.) Ezek alap-
ján a passió a négy evangélium szerint külön is olvasható. Az igeolvasásokat egyháztagok is
végezhetik.

I. B

EVEZETÕ RÉSZ

EZDÕÉNEK

A gyülekezet passiói éneket énekel.
Dallam: EÉ 418

Jézus, e világ bûnéért Ki meghalni eljöttél, S tévelygõ nyájad üdvéért Önként
áldozat lettél; Ki kész voltál ontani vért Ádám romlott fiaiért: Kérlek, halálod
ára Rajtam ne vesszen kárba!
Vigasztaljon gyötrõdésed, Midõn bûntudat gyötör, Támogasson csüggedésed,
Kétség, baj reám ha tör. Verejtéked hûvösítsen, Segítõm, ha senki nincsen: Kér-
lek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!

203,1–2

STEN NEVÉNEK SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA

NVOKÁCIÓ

)

Lelkész:

Az Atya, [ ] Fiú, Szentlélek nevében.

Gyülekezet:

Ámen.

MÁDSÁG

BEVEZETÉS

Lelkész:

Imádkozzunk! Dicsérünk téged, Úr Jézus Krisztus, hogy mindhalálig

teljesítetted Atyád akaratát, és mindent elvégeztél a mi üdvösségünkre. Szün-

564

telenül emlékeztess minket keresztedre és töviskoronádra, hogy mindörökké
áldjunk téged hûségedért és szeretetedért! Ámen.

A lelkész néhány szóval bevezeti a szenvedéstörténet olvasását, például:

Testvéreim az Úrban! Az egész kereszténységgel valljuk, hogy Jézus Krisztus ér-
tünk szenvedett és halt meg. Hogy mit jelentett ez a valóságban, és hogy mit
kellett neki szenvednie, azt akkor értjük meg, ha elolvassuk, mit írnak róla
azok, akik azt Jézus szenvedésének szem- és fültanúitól hallották. Hallgassuk
meg tehát Jézus szenvedéstörténetét, hogy megteljék szívünk bûnbánattal és
mélységes hálával Jézus végtelen szeretetéért!

Ének

Saját dallam: EÉ 204

Jézus, szenvedésedrõl Mostan elmélkednem, Erõt, áldást mennyekbõl Lelked
adjon nékem! Jelenj meg most szívemnek Ama nagy kínodban, Mellyel voltál
lelkemnek Orvosa holtodban!

204,1

II. J

ÉZUS SZENVEDÉSTÖRTÉNETE

Igeolvasás

Jézus bevonulása Jeruzsálembe, a fõpapi tanács határozata, Júdás árulása

Amikor Jézus Jeruzsálemhez közeledett, és az Olajfák hegyéhez ért, a tanítvá-
nyok az õ parancsára hoztak egy szamarat, és ráterítették felsõruháikat, Jézus
pedig ráült. A sokaság nagy része felsõruháit az útra terítette, mások ágakat
vagdaltak a fákról, és az útra szórták, és ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid
Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” Amikor
Jézus bement Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezték: „Ki ez?”
A sokaság pedig ezt mondta: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretbõl.”
Akkor összegyûltek a fõpapok, az írástudók és a nép vénei, és megegyeztek ab-
ban, hogy Jézust elfogják csellel, és megölik. De ezt mondták: „Ne az ünnepen,
hogy ne támadjon zavargás a nép körében.”
Akkor egy a tizenkettõ közül, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a fõpa-
pokhoz, és ezt mondta: „Mit adnátok nekem, ha elárulnám õt nektek?” Azok

565

pedig megállapítottak neki harminc ezüstöt. Júdás ettõl fogva kereste az alkal-
mat, hogy elárulja Jézust.

Mt 26,1–16; Mk 14,1–11; Lk 22,1–6; Jn 11,46–12,6

Ének

Dallam: EÉ 96

Ó, egyetlenegy segítõm, Uram, Jézus, irgalmazz, Légy velem, én üdvözítõm, A
gonosztól oltalmazz, Hiszen te értem jöttél, Érettem is véreztél!

83,2

Igeolvasás

Az utolsó vacsora, Péter fogadkozása

A kovásztalan kenyerek elsõ napján, amikor este lett, asztalhoz telepedett Jézus
a tizenkét tanítvánnyal, és miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek,
hogy közületek egy valaki elárul engem.” A tanítványok elszomorodtak, és el-
kezdték kérdezgetni: „Én vagyok az, Uram?” Õ így válaszolt: „Aki velem együtt
mártja kezét a tálba, az árul el engem. Mert az Emberfia elmegy, ahogyan meg
van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb volna
annak az embernek, ha meg sem született volna!” Megszólalt Júdás, és megkér-
dezte: „Én vagyok az, Mester?” Õ így válaszolt: „Te mondtad.” Júdás pedig
azonnal kiment, és éjszaka volt. Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást
mondott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez
az én testem.” És vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igya-
tok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért
kiontatik a bûnök bocsánatára.”
Vacsora után dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére, és Jézus így szólt
hozzájuk: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg
van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.«” Megszólalt Péter,
és ezt mondta: „Ha mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem bot-
ránkozom.” Így szólt hozzá Jézus: „Bizony, mondom neked, ezen az éjszakán,
mielõtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Ezt mondta neki
Péter: „Ha meg kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” Hasonlóan
beszélt a többi tanítvány is.

Mt 26,17–35; Mk 14,12–31; Lk 22,7–39; Jn 13,1–20

566

Ének

Saját dallam: EÉ 461

Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél elõtt! De új elszánást, új erõt Ád
a te töviskoszorúd!
Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hûségesen, Nem lankadva egy percre sem,
Õrt állni, kérünk, te segélj!

461,2–3

Igeolvasás

Jézus tusakodása a Gecsemáné-kertben

Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívnak, és így
szólt a tanítványokhoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek amoda, és imádkozom.”
Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, és elkezdett szomorkodni és gyöt-
rõdni, és ezt mondta nekik: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt,
és virrasszatok velem!”
Továbbment egy kissé, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges,
távozzék el tõlem ez a pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom,
hanem ahogyan te akarod!” Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta
õket. Így szólt Péterhez: „Ennyire nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?
Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek kész,
de a test erõtelen.”
Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tõlem ez
a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod!” És amikor vissza-
ment, ismét alva találta õket.

Mt 26,34–44; Mk 14,32–40; Lk 22,40–46; Jn 13,21–38

Ének

Dallam: EÉ 426

Lelkem, vigyázz, készülj fel, Istent buzgón kérve; Váratlan ne érjen el A kísértés
éje! Ki nem kész, hogy nehéz Próbáját megállja, Bûnnek lesz szolgája.

441,1

Igeolvasás

Jézus elfogatása

Harmadszor is elment, és imádkozott. Amikor visszatért tanítványaihoz, ezt
mondta nekik: „Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bûnösök kezére
adják. Keljetek fel, menjünk: íme, elközelgett, aki elárul engem.”
Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele együtt

567

nagy sokaság kardokkal és botokkal. Az áruló pedig ezt a jelt adta nekik: „Akit
megcsókolok, õ az, õt fogjátok el!” És azonnal odament Jézushoz, és ezt mond-
ta: „Üdvöz légy, Mester!” És megcsókolta õt. Jézus így szólt: „Júdás, csókkal
árulod el az Emberfiát?” Akkor odamentek, és elfogták. Péter pedig kirántotta
kardját, lesújtott a fõpap szolgájára, és levágta fülét. Ekkor így szólt hozzá
Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert aki kardot fog, az kard által vész
el.” Akkor a tanítványok mind elhagyták õt, és elfutottak.

Mt 26,45–56; Mk 14,41–-50; Lk 22,47–53; Jn 18,1–18

Ének

Saját dallam: EÉ 422

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh A bûnösök útjára. Ó, segíts, Jézu-
som, Õrizõ pásztorom, Hogy ne jussak romlásra! Te adtál drága vért Elveszett
juhokért. Viselj gondot a nyájra!

422,1

Igeolvasás

Jézus a fõpap elõtt

Jézust elvitték Kajafáshoz, a fõpaphoz, ahol összegyûltek az írástudók és a vé-
nek. Péter követte õt távolról, egészen a fõpap udvaráig, és bement, ott ült a
szolgákkal, hogy lássa, mi fog történni. A fõpapok és az egész tanács megpró-
báltak Jézus ellen hamis tanúvallomást keresni, hogy halálra ítélhessék õt, de
nem találtak egyetlen tanút sem. Akkor a fõpap így szólt hozzá: „Megesketlek
az élõ Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!”
Így szólt hozzá Jézus: „Te mondtad. Viszont mondom nektek: mostantól fogva
meglátjátok az Emberfiát ülni Isten hatalmának jobbján, és eljönni az ég felhõ-
in.” Ekkor a fõpap megszaggatta ruháját, és így szólt: „Istent káromolta. Mi
szükségünk van több tanúra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti
véleményetek?” Õk így feleltek: „Méltó a halálra!”

Mt 26,57–66; Mk 14,53–64; Lk 22,54–55.63–71; Jn 18,12–27

Ének

Saját dallam: EÉ 198

Ó, drága Jézus, vajon mit vétettél, Ilyen keményen hogy megítéltettél? Mi bûnt
találtak benned, és mi vétket, Kik elítéltek?
Én, én okoztam minden szenvedésed. Bûneim vittek keresztfára téged. Mind-
azt, mit, Jézus, eltûrtél helyettem, Én érdemeltem.

198,1.3

568

Igeolvasás

Péter megtagadja Jézust

Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt:
„Te is a galileai Jézussal voltál.” Õ azonban tagadta mindenki elõtt, és ezt
mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.” Kiment a kapuba, de meglátta õt egy má-
sik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levõknek: „Ez is a názáreti Jézussal
volt.” Péter ismét tagadta, és megesküdött: „Nem ismerem azt az embert.” Kis
idõ múlva odamentek az ott álldogálók, és ezt mondták Péternek: „Bizony, kö-
zülük való vagy te is, mert a beszéded is elárul téged.” Akkor elkezdett átkozód-
ni, esküdözni: „Nem ismerem azt az embert”. És azonnal megszólalt a kakas.
Megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. És õ kiment, és keservesen sírt.

Mt 26,67–75; Mk 14,65–72; Lk 22,56–62; Jn 18,25–27

Ének

Saját dallam: EÉ 385

Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg,
Szelíd szemed, Úr Jézus!
Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám
tekint, Szelíd szemed, Úr Jézus!

385,1.4

Igeolvasás

Jézus Pilátus elõtt

Akkor megkötözték Jézust, elvitték, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartó-
nak. Ezt kérdezte tõle a helytartó: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt:
„Te mondtad.” Miközben a fõpapok és a vének vádolták, nem felelt semmit
sem, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
A helytartó ünnepenként egy foglyot szokott szabadon bocsátani a sokaságnak,
azt, akit õk kívántak. Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
Amikor tehát összegyûltek, ezt mondta nekik Pilátus: „Mit akartok, melyiket
bocsássam szabadon nektek: Barabbást vagy Jézust?” Azok pedig így kiáltottak:
„Barabbást!” Pilátus megkérdezte tõlük: „Mit tegyek akkor Jézussal?” Így szóltak
mind: „Feszítsd meg!” A helytartó megkérdezte: „De mi rosszat tett?” Azok még
jobban kiáltoztak: „Feszítsd meg!” Pilátus akkor vizet hozatott, megmosta a ke-
zét a sokaság szeme láttára, és így szólt: „Ártatlan vagyok ebben a vérontásban!
Ám ti lássátok!” És az egész nép így felelt: „Vére rajtunk és gyermekeinken!”

Mt 27,1–26; Mk 15,1–15; Lk 23,1–25; Jn 18,28–40

569

Ének

Saját dallam: EÉ 402

Mélységes mélybõl kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten, Ó, hallgass meg, kérünk,
ne hagyj Elveszni bûneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk
ellened, Ki állhat meg elõtted?

402,1

Igeolvasás

Jézus megcsúfolása

Akkor a helytartó katonái elvitték Jézust a laktanyába, és odagyûjtötték köréje
az egész csapatot. Levetkõztették, bíborköpenyt adtak rá, tövisbõl koszorút
fontak, a fejére tették, és nádszálat adtak a kezébe. Térdre borultak elõtte, gú-
nyolták, és ezt mondták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” Azután ráköptek, fogták
a nádszálat, és a fejéhez verték.

Mt 27,27–31; Mk 15,16–20; Lk 23,26–32; Jn 19,1–15

Ének

Saját dallam: EÉ 200

Ó, Krisztusfõ, sok sebbel Meggyötrött, vérezõ, Te szúró tövisekkel Megkoroná-
zott Fõ, Fény, dicsõség volt részed, Most gúnyt ûznek veled. Megcsúfolt és le-
nézett Szent Fõ, köszöntelek.

200,1

Igeolvasás

Jézus megfeszítése

Elvitték Jézust az úgynevezett Koponyahelyre (amelyet héberül Golgotának ne-
veznek), hogy megfeszítsék. Megfeszítették õt, és vele együtt két gonosztevõt,
az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus pedig így imádkozott: „Atyám, bo-
csáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” Elosztották ruháit, és sorsot
vetettek rá. Az ítélet okát is felírták: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Akik
arra jártak, csúfolták õt. Hasonlóképpen a fõpapok és az írástudók is ezt mond-
ták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.”
A megfeszített gonosztevõk egyike is szidalmazta õt: „Ugye te vagy a Krisztus?
Mentsd meg magadat és minket is!” Megszólalt a másik, és ezt mondta: „Nem
féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi jogosan szenve-
dünk, de õ semmi rosszat nem tett.” Ezt is mondta: „Jézus, emlékezzél meg ró-

570

lam, amikor bemész országodba!” Jézus így válaszolt neki: „Bizony mondom
neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

Mt 27,32–44; Mk 15,21–32; Lk 23,33–43; Jn 19,16–24

Ének

Saját dallam: EÉ 365

Paradicsomnak te szép élõ fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lel-
künknek igaz Megváltója, Szabadítója.
Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bûnöket
Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek!

365,1.3

Igeolvasás

Jézus halála

A keresztfa mellett ott állt Jézus anyja és az a tanítvány, akit Jézus szeretett.
Amikor Jézus meglátta õt, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” A ta-
nítványnak pedig ezt mondta: „Íme, a te anyád!” És ettõl az órától magához fo-
gadta anyját az a tanítvány. Hat órától kezdve sötétség lett az egész földön ki-
lenc óráig. Kilenc óra tájban felkiáltott Jézus: „Éli, Éli, lámmá sabaktáni!” Ez
azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Jézus pedig tud-
ván, hogy minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjú-
hozom!” Ekkor a körülötte állók közül egy valaki odafutott, szivacsot töltött
meg ecettel, nádszálra tûzte, és inni adott neki. Amikor Jézus elfogadta az ece-
tet, ezt mondta: „Elvégeztetett.” És hangos szóval felkiáltott: „Atyám, kezedbe
teszem lelkemet!” És lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

Mt 27,45–56; Mk 15,33–41; Lk 23,44–49; Jn 19,25–30

Ének

Saját dallam: EÉ 188

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán, Nagy en-
gedelmes voltál. Viselvén bûneinket, Megváltottál minket. Adj békességet, Ó,
Jézus, ó, Jézus!

188,3

Igeolvasás

Jézus sírba tétele, a sír lepecsételése

Amikor este lett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József,
aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

571

Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József pedig a testet tiszta gyolcs-
ba göngyölte, és elhelyezte új sírboltjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír be-
járatához nagy követ hengerített, és eltávozott. Másnap összegyûltek a fõpapok
és a farizeusok, elmentek Pilátushoz, és ezt mondták: „Uram, mi emlékszünk
arra, hogy az a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!
Ezért parancsold meg: õrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai el-
lopják, és azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból! Ez a csalás ugyanis még
rosszabb lenne az elsõnél.” Pilátus így válaszolt: „Van õrségetek: menjetek, és
õriztessétek, ahogyan tudjátok!” Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és
õrséget állítottak a sír mellé.

Mt 27,57–66; Mk 15,42–47; Lk 23,50–56; Jn 19,31–42

Ének

Saját dallam: EÉ 200

Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál
kínhalált. Adj erõt érted élnem Itt hálás hûséggel, S ha elérkezik végem, Teben-
ned érjen el!

200,3

III. B

EFEJEZÕ RÉSZ

EFEJEZÉS

IMÁDSÁG

A lelkész igehirdetést tarthat, vagy befejezésül néhány szót mond, például:

Testvéreim az Úrban! Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bûnét! Hor-
dozza a mi bûneinket is! Ahogyan az Írás mondja: õ a mi betegségeinket hordoz-
ta, a mi bûneinkért sebesíttetett meg, és a mi vétkeink büntetését vette magára,
hogy békességünk legyen. Bizony méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen
az erõ, a bölcsesség, a hatalom, a tisztelet és a dicsõség örökkön-örökké. Ámen.

Lelkész:

Imádkozzunk!

Jézus Krisztus, Isten Fia! Szegény lettél értünk, és mindenben megkísértettél
hozzánk hasonlóan. Megízlelted a kínos halált és az Istentõl való elhagyatottság
mélységes nyomorúságát. Engedelmes voltál mindhalálig, mégpedig a kereszt-
halálig. Isten Báránya, aki hordozod a világ bûnét, irgalmazz nekünk! Mi, bûnös
emberek, kérünk téged, szent és igaz Úr Jézus, szabadíts meg szenvedésed ere-
jével minden bûntõl: gyûlölettõl és irigységtõl, önzéstõl és keményszívûségtõl,

572

gõgtõl és szeretetlen ítélkezéstõl! Add, hogy igaz tanítványaidként szelíden és
alázatosan kövessünk téged! A bûn elleni harcban, a kísértés órájában és a vég-
sõ ínségben segíts meg minket, Úr Jézus Krisztus! Gyûjtsd össze Isten gyerme-
keit a kereszt alatt! Keresd meg az elveszettet, menj elébe a keresõnek! Segíts,
hogy megbocsássunk egymásnak, és egyek legyünk a szeretetben! Úr Jézus
Krisztus, add nekünk a te békességedet! Ámen.

IATYÁNK

A gyülekezet a lelkész vezetésével együtt mondja.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te
országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Minden-
napi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi
is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szaba-
díts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké.
Ámen.

LDÁS

A lelkész az ároni vagy a szentháromsági áldást mondja.

[

Lelkész:

Isten népe!]

Lelkész:

Az Úr áldjon meg és õrizzen meg téged! Az Úr világosítsa meg az õ ar-

cát terajtad, és könyörüljön rajtad! Az Úr fordítsa az õ arcát tefeléd, és adjon
neked békességet!

Vagy:

Áldjon meg titeket a mindenható Isten, az Atya és a Fiú és a Szent-
lélek!

Gyülekezet:

Ámen.